Hét ember tizenhárom lóval indult útnak, hogy felfedezze a vadregényes Kelemen- és Görgényi-havasokat. A 312 kilóméteres túra a Gyergyói-havasokból, a Kovács Péter tetőről indult és már az induláskor sejtettük, hogy várnak minket meglepetések.

A málhás lovak megpakolása után  magunk mögött hagytuk a Kovács Péter tetőt. Szikrázó napsütésben lovagoltunk át a Gyergyói-havasok gyönyörű tájain. Este érkeztünk meg a Rivó-tetőre. Sátrainkat egy esztena (juhok és kecskék nyári szálláshelye) szomszédságában vertük fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Gyergyói-medencére. Egy nagy fenyőfa alatt pillanatokon belül igazi tábori konyhát varázsoltunk, s már főhettek az erdélyi finomságok. A pásztoroktól pedig természetesen kaptunk bordát és sajtot.

Másnap reggel egy hosszú és nehéz terep állt előttünk. A nehéz hegymeneteket azonban feledtette az a látvány, ami a csúcsokon fogadott minket. A Salamás gerincén haladva valósággal meseországban éreztük magunkat. A vadvirágokkal tarkított hegyoldalon azt leste az ember, hogy mikor lép elő a funtineli boszorkány a fiatal fenyők közül. Este érkeztünk meg az első Kelemen-havasi, vagyis "Funtinelis" táborhelyünkre, a Rekettyés-hágóra.

Utunk első öt kilómétere nehéz hegymenettel kezdődött. A kaptató leküzdése után azonban felüdülés következett: gyönyörű és tempós vágtaszakaszokon haladtunk tovább. A táborhelyünk már egész magasan, 1800 méteren volt. Lefekvéskor jól megraktuk a tüzet, hiszen tapasztalt túravezetőnk azt mondta, hogy sok a medve a környéken. A távoli esztena kutyái jeleztek is az éjjel, mire a bátor férfiak sátraikból kiugrálva karikás ostorral igyekeztünk távol tartani a medvét a táborhelyünktől. Az éjszaka második izgalmas pontja volt, amikor lovaink kötésükből kiszabadulva otthagyták táborhelyüket. A csapat fél éjszakán át kereste a hátasokat mindhiába. Mindössze egy megkötött jószágunk maradt. Ezután a reggel a szokásos nyergelés helyett lókereséssel indult.

A nap végére már úgy ismertük a Kelemen-havasok ezen részét, mint a tenyerünket. Végül Isten és egy arra járó magyar terepjárós segítségéveleste hat órakor már minden lovunk ott legelészett körülöttünk. Ártatlanul, mint ha misem történt volna. Természetesen aznap már nem indulhattunk tovább. Így viszont tudtuk, hogy másnap két szakaszt kell egyből megtenni.

A hajnali kelés és gyors reggeli után hamar útnak indultunk. természet anya is ránk mosolygott, hiszen napsütésben vághattunk neki a Rekettyés-tetőnek. A 2100 méteres csúcshoz vezető úton megálltunk egy szusszanásra a Jézer-tónál. Ez egy vulkanikus kőzet üregében felgyűlt csodaszép tavacska - ami állítólag feneketlen. A legenda szerint ugyanis egyszer régen egy ólomkacsát dobtaka  tóba, amit később a Fekete-Tengerben találtak meg. Ólomkacsa híján a legendát sem cáfolni sem megerősíteni nem tudtuk - ez a következő túra feladata lesz.

Felkapaszkodva a 2100 méterre, a Rekettyésről gyönyörű kilátás nyílt a tiszta időben - aminek a panoráma mellett azért is örültünk, mert a 120 km/órás szélben így sem volt melegünk. Kalandosabbnak viszont annál kalandosabb volt, ahogyan a lovakat próbáltuk kitaszítani alólunk - a kaland pedig ugyebár az expedíció elengedhetetlen része. A Rekettyésről kiváló kilátás nyílt a Funtineli-tisztásra, a Komárnyikra és az Istenszékére, ami a regény egyik legemlékezetesebb helyszíne. A magas hegyek közül a regényből jól ismert Ratosnya völgyön ereszkedtünk le Jódtelepre. A Maroson átkelve már a Görgényi-havasokban volt aznapi szálláshelyünk, egy kulcsos házban,ahová éjjel egy órakor érkeztünk meg.

A reggel azonban újabb nem várt fordulatot hozott. A lovaink ugyanis ismét faképnél hagytak minket. Már rutinosan kezdtünk hozzá a keresés megszervezéséhez, ám túravezetőnk hamarosan megjelent, maga előtt terelgetve mind a 14 lovat. A hegymenetekkel és lendületes vágtákkal tarkított következő napunkon a kilátásra sem panaszkodhattunk. Gyönyörű panoráma nyílt a Kelemen-havasok tiszteletet parancsolóan magasodó hegyeire. A görgényi-havasok főgerincén végighaladva érintettük a Komárnyikot. A vacsorát követően a pásztorok invitálására látogatást tettünk a kunyhójukba. itt minden földi jóval elláttak minket, ami csak egy esztenában lehet: ettünk zsendicét, friss sajtot és ordát. De természetesen azt is megnéztük, hogyan készítik itt fent a hegyen ezeket a finomságokat a pásztor emberek.

Reggel kissé fájó szívvel vágtunk neki utolsó lovas napunknak. Aznapi feladatunk a Gyergyói-medence keresztüllovaglása volt. Először Gyergyóremetét érintettük, majd Gyergyószárhegyet is. Gyergyószentmiklóson áthaladva kezdtünk felkapaszkodni a Kovács Péter tetőre. A több mint 300 kilóméteres túránk utolsó kaptatói me,csak a fáradtság miatt teltek csendesen. Mindannyian örültünk, hogy teljesítettük Wass Albert emlékének adózva ezt az expedíciót. A Kovács Péter tetőre megérkezve két dologban lehet biztos az ember. Abban, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodott, és, hogy egyszer visszafog térni erre a helyre. Mert a világon csodálatos tájak vannak, de aki nem látta még az erdélyi hegyeket, nem látta még a világot.